Én kicsi tanyám

No nem, nem lettem virtuális játékfüggő. Csak gondoltam megörökítem népes és szépséges állatseregletem.
Mivel a kemence piszkos és nagy anyagszükségletű része kész van, elérkezett az ideje az udvartakarításnak. Amikor hazaköltöztünk Pestről, a kertben csak tarack, disznóparéj és egy kupac tégla termett. Mostanra a kert használható, én még a szépséget is látom benne, bár korántsem lenne alkalmas a Csodakert magazin stílustanácsadó rovatába. Csak olyan kis házi használatú zöldséges, de működik, és az a lényeg. Az udvar viszont még mindig katasztrófa sújtotta terület. Volt ugyanis két szobánk, amit semmire nem használtunk, és volt ugyanakkor hatalmas belvíz is, asszem 2001-ben, nem emlékszem. A két szobát a belvíz miatt lebontattuk, a koncepció az volt, hogy a használható építőanyag marad, a sitt megy a portáról. A kedves vállalkozó ezt fordítva értelmezte, minek következtében minden hasznosat és mozdíthatót elloptak eltakarítottak, viszont maradt két szobányi törmelékes vályog. Mementó, egy letűnt kor emléke...
Ez a tizenöt köbméter föld szépen meghümmedt, és ott emlékezgetett a ház mögött, elfoglalva ugyanazt a két szobányi területet, immár ocsmányan és használhatatlanul, egész tavaly télig. Ekkor tíz köbmétertől sikerült megszabadulni, ami marad az kell! jeligére. Valóban kell, kellett tapasztani, és kell a tervben lévő sziklakerthez. Már nem olyan nagy a kupac, egész elviselhető.
E hosszú bevezető után még kitérnék arra is, hogy ezen a nyáron sokat  tanultam a kitartó, szorgos fizikai munkáról. Minden hétvégét és szabadnapot piszkosan, fáradtan zárok, s alig várom a hétfőt, hogy mehessek a rendelőbe, kicsit kipihenni magam. Nem vagyok én ehhez szokva, na. Valamint az is feljegyezném, hogy megtaláltam az EMBER  pontos definícióját, íme:
Ember: Olyan lény, aki elveszítve kapcsolatát önnön hallhatatlan lelkével, tárgyaiban méri értékét. Tárgyaihoz veszettül ragaszkodik. Folyamatosan cipeli őket innen oda, és onnan valahová.
Ez akkor jött, amikor a harmincadik talicska bárakármit kellett tovatolnom innen oda és onnan valahová. Fárasztó. Ja, s ha valami leesik a talicskáról, az hajszálpontosan a kerék elé esik. Ez kilencvenhét százalékban így van.

Ma, téglatalicskázás közben jöttem rá, hogy a kismadárkáim még nincsenek "megöregítve"./by Fülig Jimmy/ Nosza, kaptam a gépet, és tessék jönnek a képek:

Ő Janga, a kendermagos kakaska :D

Elvis, a gatyás- búbos pozőr. Mögötte Aranka látható, személyes kedvenc. Elvis nem hatalmas, hanem Aranka kicsike. Nagyon kicsi, és barátságos, és helyes kis tojásai vannak. Meg eszmei értéke.

 Balra Bóbita, a szakállas tyúk, jobbra Elvis, Bóbita és Aranka. Még egyszer megjegyzem /főleg magamnak, későbbre/ Elvisék tök normális méretűek. Aranka ennyire apró.

A felső képen az udvar hősei, a gyöngyös pár . Nekik nincs saját nevük, csak gyöngyösök, de attól rém büszke vagyok rájuk. Mióta nálunk laknak, nincs pocok a portán. Vagyis patkány. Egy szál se. És ez egy százhúsz éves, főleg vályog házban nagy szó, szerintem. Amióta itt lakunk, hadakoztunk velük, erre gyöngyösék egy nyár alatt elrikácsolták őket. Bennük az még az érdekes, hogy sokszor magam sem tudom, melyikük kicsoda. Egyik kakas, másik nem, ez a szaporulatból biztosan tudható. Az egyikük rikácsol, a másikuk tukácsol. De ha épp nincs násztánc, tök egyformák. Amikor viszont van, hát az fantasztikus. A kakas csak úgy veri a sarkantyúját a földhöz, pattog, ezerfelé ugrál egyszerre és rém büszke. :)

Itt románkák láthatók és kis gyöngyösök. A románkák Erdélyből, Bihar megyéből származnak eredendően, itt keltek nálam, kotlóval. Már a tavalyi generáció is erdélyi volt, de ők még géppel keltek. Ezek nagyon helyes kis állatok. Napra pontosan fél évesek, amikor elkezdenek tojni, és tojnak is szépen, pontosan évekig.  Kotlónak nagyon jók, alacsony fogyasztásúak, inkább a gazt ennék. A kis gyöngyösöket béranyával keltettem, mert a vérszerinti csak tojt három hónapig megállás nélkül, már két fészekalja kikelt, mire abbahagyta, és még akkor sem akart elülni. Lelke rajta, megoldottuk sima tyúkkal. Gondolom ez a csibék személyiség fejlődését nem befolyásolja.
És a legkisebbek, a gyöngyöscsibe2.0 :) szintén béranyával. Ők még ovisok, nem mehetnek amerre akarnak, mert a Világ veszélyes hely, a kutyánk meg csirkefüggő, de erről majd máskor.
 
A végére hagytam a legjobb képet, íme Gumicsirke:

Gumicsirkéből kettő van, de hajszálra megegyeznek. Csúnyák és csaknem pucérak, ráadásul az egyik most kitalálta, hogy kotlik, de mit tegyek alá, hangyatojást?

És még Elemér asszonyt is feljegyzem, aki korom fekete, még a csőre is. Állítólag szerencsét hoz.

És a zárókép. Én hordanám a téglát, de ahogy elcepelek egy talicskával, meglepik az alatta felgyűlt porfürdőt, és kezdődik az össznépi baromfi wellness. Egyszerűen imádom őket. Amúgy vannak még többen is, de akinek nincs neve és nincs személyisége, nem került tablóra, említésre. 

Fény az alagút végén!

Tegnap elkezdtük kiégetni a kemencét. Végre, hivatalosan is lezárult egy folyamat. Nincs több sár és tapasztás, több téglahordás, cseréptörés. Jó, persze még hátra van az ajtó kialakítása meg a meszelés, takarítás. Az sem kevés. De ez a része csaknem kész, és bár most úgy nézek ki mint egy kéményseprő, kezdek újból reménykedni. A zuram elment dolgozni, hála Istennek ilyenkor van munkája, jó sok, mert festő és polihisztor :) , így rám marad a szutykos rész. De kitartok, mert megéri. Füstszauna :). Mivel az ajtó még csak elméletben létezik, korom hátán kosz megint minden. Mégis örülök neki. A púpja szépen szárad, belülről már teljesen kiégett, alakul ez, na   :D

Ez még mindig nem saját kép, de coming soon :)

Padlás- wellness

Kemencét építünk. A saját négy kezünkkel. Fejenként két kézzel, vérrel, verítékkel :) Merthogy: mi a youtube-ról tanultunk meg kemencét építeni. Ez egy alacsony költségvetésű, magas emberi erőforrás igényű projekt. Az erőforrás mi vagyunk, kezdünk kissé megkopni, fáradni. Egyébként minden szükséges lom és rom megtalálható a portán, ami csak kellhet egy kemencéhez, kivéve az ajtót, és a rutint. Ajtót még szerezhetünk, na de a rutin?! Mondanom sem kell, még sosem csináltunk ilyet, ez az első, és ahogy most áll a dolog, az utolsó kemencénk is.
Ugyanis, azt nem mutatják a youtube-on, mi van, ha beomlik a kémény. Márpedig beomlott. Két teljes napig wellnesseztünk a padláson, negyven fokban, százhárom százalékos relatív páratartalomban, a saját poros, sós levünkben, de megérte. Most jó a kémény. Viszont, ami baj, a kémény hibája csak akkor derült ki, amikor elkezdtük kiégetni a kemencét. Mert, ugye akkor látszik, hogy rossz helyen is füstöl, ha be van gyújtva benne. A kemence kiégetésének titka van. Ha elkezded, addig nem fejezheted be, amíg ki nem égett. Ha mégis, akkor a nedves sár hűlés közben deformálódik. Persze úgy nem lehet kéményt javítani, hogy közben dől a füst, tehát a tűz kialudt, a búb kihűlt. Mákunk van, nem horpadt be, "csak" elvált a faltól, tehát most ott füstöl, bent a szobában. Kezdem azt hinni, ez a kemence szívat minket egy cseppet. Persze nem, csak mi vagyunk pelyhes kiscsibék kemenceépítésben.
Ami reményt ad, hogy eddig még sosem adtunk fel semmit. Gondolom most sem fogjuk. Bár kiábrándító volt, hogy szutykosan kevertem a maltert és hordtam fel kis adagokban a padlásra, a zuram meg nyakig kormosan farigcsált és építgetett a nyár legszebb és legforróbb hosszú hétvégéjén. A szomszéd meg közben szülinapos-bográcsost adott elő, decens vendégsereggel, visszafogott kíváncsisággal :) Alig- alig sandítottak fel rám, hogy cipelem a cuccot fel-le. Baromira elfáradtam. Nagyon várom, hogy reggel mehessek dolgozni, talán ott kipihenem magam :)
És a forró padláson, vibráló izmokkal, lihegve a fáradtságtól kidolgoztam egy kicsit szemét hangvételű körlevelet Norbinak, Rékának, Rezsőnek és a többi fittness-wellness-happiness gurunak. Dobják sutba az egész jól felépített, flitteres tudományukat és menjenek minden augusztusban kéményt építeni valakinek. Pont ilyen csinik lesznek, mint most, csak közben csinálnak valami értelmeset is :)

Kis kerti atlétika :)

Ma végre enyhült bennem minden neheztelés, nem én fogom megváltani a Világot, és végre az is tudatosulni látszik, erre nincs is szükség. Viszont kertészkedtem, és rém büszke vagyok az eredményre. Egy teljes délutánt igénybe vett, mire kibogoztam, kicsinosítottam és szellős-termékennyé tettem kertünk legatletikusabb lakóját: A Futóparadicsomot. Ez nem olyan, mint a síparadicsom, ez növény, és bájos, és isteni finom. 

Nekünk sosem volt futóparadicsomunk, viszont lett. Talán három tavasszal ezelőtt, egy májusban lépten und nyomon paradicsomok bújtak elő a kertben. Én meg örültem, hogy nem kell palántázni, és meghagytam mind a kétszázat. Volt vele munka, de akkor még nem futott, csak kúszott, visszafogottan. Mostanra anyira elkereszteződött /valamivel, mert sosem volt tényleg koktélparadicsomunk sem, semmi ilyen apró és cuki fajta/, hogy simán lekörözi a méregdrága teszkós fürtös paradicsomot. Nem voltam felkészülve ekkora hajszára, biztos az Olimpia teszi, de idén nagyon beindultak, szóval a támrendszer  /támmadzag/ elég kezdetleges, kevéssé szép, viszont strapabíró. Mutatom:

Egyébként közelről, és szubjektíve, pont olyan, mintha a Bakkertől rendeltem volna, valami puccos dézsás paradicsomként. Az alábbi képen pár tő tök normális paradicsom látható. Persze, a cuki fürtöskék mellet ez nálunk óriásparadicsom kategória.

 És itt van a fürtöskék testvér-sora, még a fodrászolás előtti, elhanyagolt, kusza állapotban.

Lehet, hogy nem nagy szám, de nekem óriási élmény. Még sosem volt ilyen szép a paradicsomom. Egy hátránya van: nagyon apró, meggynyitől az epernyiig változik a mérete, nem épp álom vele a befőzés, de olllllyan finom, hogy csuda. Tegnap a keresztlányommal bevertünk együtt egy fél kilót, meg ugyanannyit haza is vitt, de szerintem már útközben befalatozta. Az anyja szerint ennek a gyereknek semmitől nem fáj a hasa, remélem most is így volt. Előnye viszont számolatlan, nem pusztul ki szélsőséges viszonyok közt sem. Ha nem fodrászolnám, akkor is teremne. Ha véletlenül eltörik valahol a szára, magától meggyógyul, csak nem kell rontani a helyzeten. Vagy ha letörik, holnapra növeszt új hajtást és folytatja, ahol abbahagyta. Egy csoda ez a növény, jövőre mégis több óriást és kevesebb fürtöskét tervezek, mert az apróságokból még csak hat kis üveg ketchup és négy liter paradicsomlé lett. Mondjuk, ha szigorúan számolom, lett még tizenpár üveg padlizsánkrém is az itthoni paradicsom hozzájárulásával, és a kilencvennapos diétát is laposan megtámogatta. Köszönjük, paradicsom.
Egyébként véget ért a kilencven nap, lement tizennégy kiló, mesésen érzem magam, de elfogyott a lendület. Most tartok egy kis szünetet, de végre! itt a szőlő-szezon, szóval lehet, hogy kezdek egy újabb kilencvenet...

Világon belüli erőszak

A következő mondás Teréz Anyától származik: " Én a háború ellen nem tüntetek! Majd ha a Béke mellett kell menetelni, szóljatok! Akkor ott leszek!" 

Ami ellen tiltakozom, amit elítélek, abba energiát fektetek, éltetem már a puszta törődésemmel. Ez oké, mostanában egyre kevesebb dolgot ítélek el, embert és emberi viselkedést pedig szinte egyáltalán nem. Mégis foglalkoztat ez a mértéken felüli erőszak, ami áthatja a Világot. Nem azért, mert esténként a TÉVÉ előtt lanyhítom az idegrendszerem. Nem szokásom a Híradót bámulni, nem tolok lavórt a TÉVÉ alá, hogy oda folyjon a vér - nyál és egyéb testnedvek. Inkább be sem kapcsolom. Ami miatt foglalkoztat mégis az erőszak, az a közvetlen környezetem. Annyira közvetlen, hogy már-már családon belüli. Az erőszak. Meg a környezet. Na most, két lehetőség van. Vagy rosszul választottam családot, környezetet, vagy az erőszak terjed mindinkább. S miközben terjed, egyre magasabb a hozzá fűzött ingerküszöb. Egyre több kell, hogy felkapjuk a fejünket: hoppá! itten erőszaktevés forog fenn! 

Amint nagyban, úgy kicsiben... vagy fordítva. És fordítva.

Amíg a VILÁGBAN legális az erőszak. Amíg lehet gyilkolni, üldözni és kirekeszteni ISTEN nevében. Amíg előbbre való egymás kizsákmányolása, mint a saját lelki fejlődésünk. Amíg a gondolkodás közösségellenes magatartás. Amíg az a hülye, aki kérdez. Amíg törődj a magad dolgával. Amíg nem a szeretet vezérel, addig megkérem a tisztelt emberiséget, ne hívjuk magunkat fejlett civilizációnak. Ne hívjuk magunkat sehogy. Ha nagyban- a Világban szabad, akkor még csakugyan szabad kicsiben, négy fal közt, a CSALÁDBAN. És erre nem orvosság a Iphone, meg a blu-ray disc, meg az Audi A-kismillió. 

Nem harcolok az erőszak ellen, de kiállok teljes emberi valómban a béke mellett. 
Sűrűn imádkozom. Mindig azért, ami a legjobban foglalkoztat. Most a Világon Belüli Béke, és az Áldott, Termékeny Élet a legizgalmasabb témám. Kérek mindenkit: Imádkozzatok a Világon Belüli Békéért, mert mind érintettek vagyunk. Ha másért nem, hát azért, mert mindőnk nagy, közös családja AZ EMBERISÉG. És tudom, hogy ez nyálas és elcsépelt közhely, de gondold végig... TE talán nem vagy Földlakó? Ha az vagy, akkor TE is felelősséggel tartozol, ahogy én is. Pont.

Lőrinc napján...

...már sosem lesz ünnepem. Minden kicsit megrepedezik és széthasad. Szeretlek, és hiányod percenként üt szíven. El sem tudom képzelni, milyen lesz a születésnapodon. Isten éltessen és vigyázzon rád, Kisfiam...     

Szösszenet

           Hiába ettünk a jó és rossz tudásának fáján érlelt, hívogató gyümölcsből. Hiába űzettünk ki a paradicsomból, teljesen feleslegesen fetrengünk "eredendő bűnben". Minden hiába, mert az emberiség alapvetően nem tud különbséget tenni jó és rossz dolgok között. Nem nézőpont-szerinti, nekem jó-neked meg mindegy jellegű felosztásra gondolok. Hiányolom az egyetemes jót-rosszat. Naponta rá kell ébrednem: nem alapvető, hogy minden ember egyenlő, mindenkinek van létjogosultsága, hiszen létezik?! 

                 Régóta gyanítom, hogy a Biblia, bármily jó szándék szülte is, mostanra egy félremagyarázott és alaposan túlködösített mű lett. Mindenesetre, ha maradunk az édenkerti gondolatmenetnél, hát innen üzenném Ádámnak és Évának: Kár volt. Évezredek alatt sem fejlődtünk. A mai napig felettünk lebeg Isten szózata:

19. "Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad.
20. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.
21. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz."

 Sajnálom, de nem jutottunk vele messzire. Pedig a bűnbeesés után ez is elhangzott: "így szólt az Úristen: Lám az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat."  Ha most kívánni lehet, és miért ne lehetne, én ezt kívánom: 

Legyen minden ember valóban egyenlő. Lépjünk ki a fényre. Mindenkinek jusson elegendő az alapvető életfelekből. Legyen valóban egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen az élethez-, evéshez-, iváshoz-, lakhatáshoz-, tanuláshoz-, hithez-, szeretéshez való jog. Mindenkinek legyen joga önmagát felvállalni és megélni, következmények nélkül. 

Ma valahogy végtelenül fáj, hogy ember vagyok. Változtatni akarok. Legyen végre valóban jobb hely a világ. Kiválóan azonosultam egy, a Facebookon terjedő szösszenettel: