Az életem nemhogy száznyolcvan fokban megváltozott, de pörög, forog, örvénylik. Nem lenne fair velem szemben, ha megpróbálnék úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Történt, szóval változnom kell. Ezzel a bloggal kezdem.
2011. december 5., hétfő
Istennek hála...
...nem félek a haláltól. Mert nem létezik. Köszönöm, Isten, hogy tudhatom. Ez persze mitsem csökkenti a fájdalmamat, vagy a rámrótt teher súlyát, de segít elviselni azt. Hálás vagyok az együtt töltött nyolc hónapért. Még sosem voltam olyan boldog, sosem. És sajnálom, hogy most nem ismertem meg azt az örök lelket, aki a kisfiam volt. De tudom, hogy már ismertem korábban és még ismerni fogjuk egymást. Találkozunk még. Nagyon szeretlek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése