"Te magad légy a változás..."

Istenem, hogy ez mennyire igaz. Mert amíg belül nem változik meg minden, mélyen belül, addig lehet a felszín bármily sima és vonzó, egy pillanat alatt feltörnek régi, túlhaladottnak hitt dolgok belőle.

Kezdem az elején. Elfog néha az érzés, hogy én most aztán de jól megvilágosodtam. Ekkor felsóhajt az Élet: Megint?! No rajta lányom, bizonyítsd be... Alkalmat ad megvilágosodottságom fényében tündökölni, s egy torz- kifacsart, réginél is rosszabb eredménnyel a zsebemben ballagok át a helyzeten. Vannak problémáim, de kinek nincsenek?! Csakhogy, én hajlamos vagyok azt hinni, mindent tudok az életről, s ezzel a gőggel nem tud mit kezdeni az Élet. Tanulnom kell végre, minden helyzetből tanulni. Hiába vannak jól csengő önálló  gondolataim, következtetéseim, ha egy kicsit is kibillen törékeny egyensúlyom, rosszul reagálok. Ott van a tudás a birtokomban. Ha beleesek a vízbe, az a legcélszerűbb, hogy vitetem magam az árral, amíg ki nem ötlöm, hogy lehetne kikászálódni. Ha van terv, akkor nekifogni a megvalósításnak, úgy, hogy a legkisebb ellenállással  érjek a partra, lehetőleg élve. Ezt tudom. DE! Mit is tettem az hétvégén? Beleestem, alaposan. Majd mint az őrült kapálóztam, csápoltam és üvöltve követeltem segítséget, de a segítség meg sem közelíthet, amíg cséphadarózok minden porcikámmal... Nos, befejeztem. Nem lettem jobban, sőt minden csak rosszabb lett. Kifáradtam jogosnak hitt játszmáimban, hisz mind jogtalan, felesleges és eredménytelen volt. Vagyis az eredmény még várat magára, azt hiszem visszaszáll...

Pokoli hétvégém volt, pokolra való módon viselkedtem mindenkivel, őszintén sajnálom. Leginkább azt, hogy magammal sem bánok valami szépen, ha ilyen helyzetbe kerülök. Nem fordulhat elő többet. Hogy is várhatok olyan dolgokat Tőletek, amit én sem vagyok képes véghezvinni? És mi közöm van nekem a Ti viselkedésetekhez? Miért lenne jogom beleszólni? Miért akarnék beleszólni? Nem fordulhat többet elő, ezt nagyon megtanultam.

Minden helyzetben meg akarom őrizni a hidegvérem. Mert: "Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd." Ezt is Gandhi mondta, neki elhiszem... És megy is, könnyen- míg távolabbi ügyekről van szó. Nem létfontos személyekkel és helyzetekkel tudok bölcsen és higgadtan bánni. De aki-ami légvétellel egyenértékű az életemben, azt nem sikerül hidegvérrel kezelni. Nem megy, nem tudok kívülálló lenni a saját életemben. Pedig néha nagyon nagy szükség lenne rá, hogy adott témát megvizslassak 6-8 nézőpontból, vagy tudatosítsam magamban mennyire NEM fontos az a dolog. Olyannyira csak dolog, hogy még csak nem is probléma. Felesleges lenne felfújni, utólag meg könnyű okosnak lenni.

Tanulság?



"Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban" /Gandhi/

Idegen Nő

A hétvégén találkoztam egy csaknem teljesen idegen nővel. Valahol mélyen rémlett, hogy már találkoztunk, de akkor nem volt ilyen rettenetes állapotban. Mindig is hormonvezérelt, kiszolgáltatott hárpiának tűnt, aki képes mindentől ordítani-csapkodni, vagy sírni. És egyre rosszabbul van. Tavaly óta nem találkoztunk, szinte el is feledtem létezését, és mondhatom, nem is hiányzott. Most azonban minden korábban ismert jelenetnél mélyebbre ment. Olyan szinten dagonyázott életem poklában, mint még soha. Sajnáltam. Számtalan bocsánatot kértem és kaptam a nevében. Akinek ilyen férfi van az oldalán, mint nekem, az ne merjen panaszkodni! Lehetne sokkal rosszabb, és mégis napról napra meglep: ez egyre jobb. Mármint életem férfija, és a vele való kapcsolatom... a nő pedig elment, szélvész sebesen, vihart és pusztulást hagyva maga után. Elszoktam tőle, és nem is számítottam rá, hogy jönni fog, de mostmár felkészültebb leszek. Huszonnyolc naponta várni fogom, mindaddig míg újra terhes nem leszek. Ő ugyanis a "megfogjönni"-hárpiám.