Nem születtem konyhatündérnek, de igyekszem azzá válni, mert látom minden előnyös oldalát. Anyukám sem volt mindig egy ász a dolgokban, de ketten egész jó csapattá váltunk az elmúlt egy-két évben. Persze a Kedves is besegít, főleg a tegnapi meggybor készítés volt ínyére. Bár eléggé aprócska szandálban jár a dolog, mert eddig annyi történt, hogy kimagoztuk, összedzsadzsáltuk és lecukroztuk a meggyet, meg nyakon öntöttük forralt-hűtött vízzel, és egy hétig ott lazul a kamrában, de akkor is meggybor készítés volt.
Valamint lapul már ott sóska és kapor is, üvegben, a spenót meg a fagyasztóban. A zöldborsó még hűl a dunsztban, a csirkék az ólban, mi kell még?
Van ám ehhez is ideológiám:
Vidéken élek, kertes házban. Szerintem felesleges, önámító fényűzés lenne kihagyni az életemből a háztájit. Felesleges és önámító, mert a "nincs időm" többnyire csak kifogás, a " megengedhetem magamnak, hogy ne túrjam a földet", nos, az csak önámítás. Nem engedhetem meg magamnak. Nem azért, mert nem tudnám megvenni az üveges borsót, vagy akármit. Meg is vehetném. De nem teszem, mert ennyivel tartozom magamnak. Úgy érzem, nagyon kiszolgáltatott lennék, ha nem tudnék gondoskodni magamról. Szükségem van a minél nagyobb, szabadabb térre magam körül. Ide csak azt engedem be, aki-ami fontos, nélkülözhetetlen. A boltba járás nem az, és a függés különböző akcióktól, márkáktól szintén nem nekem való. Az viszont, amikor leemelem a polcról a sajátomat, és elkészítem, az aztán az élvezet. Nekem kevés lenne, ha papírokat toszogatnék egész nap, majd dolgomat jól végezvén hazafelé beugranék a tecsóba lehetőleg naplement után, ezt követné a mikrós kaja és a pénzszámolgatás, majd álomtalan alvás repülő- és villamos-zajban.
Tudom miről beszélek, mert kipróbáltam, két évig hitegettem magam, Pesten is jó lesz, aaaannyit keresek, aaaanyira jó itt az élet. Két év után már a közös udvaron gazoltam (heti 3x!), csak földes legyen kissé a kezem. Mondjuk, csak galambszaros lett, én meg hazajöttem a Kedvessel, azóta pedig egész jól belejöttünk a "parasztkodásba".
Idén kipróbálok mindent cukormentes változatban, ismert okok miatt. Gondolom jó lesz, mert olyan édesítőt még nem találtam, ami ízre is megfeleljen, de most divat a natúr meg a bio. Lesz kukorica is, megpróbálom üvegbe elrakni, ha nem megy, ott a fagyasztó.
Azt hiszem, a mai tanulság is ez lesz : engem kényeztet az élet. Szeretem a munkám, van értelmes hobbim, rajonganivaló családom. Köszönöm.
