/Wikipédia/
Kiindulási tényező volt például ma reggel, hogy hosszúnadrágot vettem fel. Igazából már tegnap este kitaláltam, melyik nadrágot és hozzá melyik (tanga)papucsot óhajtom ma viselni. Nos, felvettem, és megállapítottam, hogy kicsit laza a pánt a papucson, de bírja még, ez a nyár a miénk, majd ősszel leselejtezem. Isteni reggelem volt, nem késtem, nem kapkodtam, elvarázsolt a lágy szellő-napsütés-madárdal kombináció. Még énekeltem is. Na jó, énekelgettem. Ballagtam dalolva a buszmegállóhoz, méghozzá ezt a dalt dúdolgattam magamban. Ideális reggel.
Ekkor kicsit kisiklottam, bár mihez képest, hiszen eddig sem a sétára koncentráltam, inkább a bársonyos égboltra. Viszont megláttam a Főnököm kocsiját, értelemszerűen a Főnökkel a volánnál, amint teljesen irreális irányba végez lendületes tempójú mozgást. Magyarul a Főnök ment valahová, de nem szólt előre, és tökre meglepett, hogy ott látom, ahol. Mert a dolgok mindennapi állása szerint, és az évek óta gördülő rutin szerint reggel hétkor a Főnök kávézik, nem pedig csavarog. Mindegy, a lényeg, hogy durva módon elkalandozott az amúgy is alig jelenlévő figyelmem. De hamar túltettem magam mindenen, és tovább dúdolgattam, bandukoltam és bámultam az eget.
Egészen addig, míg a lelazult papucsom beleakadt az út egy tekintélyes repedésébe, és én (lásd fent) 'kaotikusan viselkedő dinamikus rendszerré' avanzsáltam. Ha szó szerint akarom leírni: Úgy végignyúltam az úton, mint egy jól megtermett, úthengerrel szelíden megformázott varangyosbéka.
Ezek után még szerencse, hogy hosszúgatyában indultam útnak, mert nem látszik a plezúr a térdemen, és hámhiány is csak a lábujjaimon illetve a körömlakkomon állt be. Viszont, ha nem ezt a gatyát húzom fel, akkor nem ezt a papucsot, és valószínűleg a másik hetven pár papucsom nem akadt volna bele a résbe, mint ahogy eddig sem tette.
Nem, senki sem látta. Egy fickó később elment mellettem, és szólt, hogy oda kellett volna figyelni! , de felvilágosítottam, hogy máskor előre legyen szíves szólni. Naná, ha tudom, hogy pofára esek, inkább lefekszem előre, nem?! De nagyon röhögtem. Kicsit fájt és nagyon jól szórakoztam.
