Zabkása

Kb. 6 hete ettem életemben először zabkását. Az eltelt hat hétben viszont igyekeztem pótolni a csaknem harminc éves lemaradást, mert ez annyira jó. De komolyan, még anyukámon is számon kértem, hogy mégis miért maradt ki az életünkből a zabkása. Nincs rá elfogadható magyarázat.
Zabkásafüggő lettem, heti hatszor zabkása valamelyik főétkezésem. Azért igyekszem valahogy féken tartani magam, mertugyanis nem hiszek a zabkása diétában. Most komolyan, aki azt kitalálta, az látott már lovat?! Mekkora marha nagy állat a ló, kérem szépen. Szóval, mint minden függőséggel, ezzel is csak óvatosan.

Szépen belelovaltam magam a zabkása főzésbe. Zabpehelyből készül, nem zabkorpából. Szigorúan vízzel, nem tejjel, mert a főtt tejektől ég a gyomrom, meg olyan fura. Szóval az alap recept:

1 csésze zabpehely
2 csésze víz
2 bogyó édesítő
vagy
2 kanál méz
vagy
(végső esetben)
cukor, (de attól meg olyan vízízű, jellegtelen, unalmas lesz a zabkása)

És lehet variálni, volt már

• almás
• fahéjas
• almás-fahéjas
• kókuszos
• mazsolás
• kókuszos-mazsolás
• müzlis 
• nescafés (nem vagyok terhes, csak furákat eszek!)
• meggyes
• epres
• kakaós
• vajas (vajon megpirított zabpehely)
• tojásos (belekeverni egy tojásfehérjét, valami fitness csajnál olvastam, isteni, de nem szoktam rá)
• lekváros (meggy, csipkebogyó, birsalma)

Társaságom is akad a rajongáshoz, a keresztlányom nagyon megszerette. Megeszi minden formában, és majdnem minden mennyiségben, ami nagy szó.