Töréstesznek hívom, ha morcos idegenekre mosolygok szürke reggelen... és ha elindul valami, megtörik a morc ábrázat jeges csendje, csilingelő mosolyunk összetalálkozik. Ez a gyakoribb, a törés. Ritkán, de előfordul, hogy a jég és a csend mindjobban eluralkodik, és értetlenkedő, esetleg gyűlölködő pillantásokkal találkozom. De kitartok. Itt, vidéken könnyen törik a csend, van már ismeretlen ismerősöm sok. Amíg Pesten laktam, nem ment ennyire gördülékenyen, de azt hiszem, nem rajtam múlt :)
