Mindennapi kenyerünk

Az élet mostanában a kemence körül forog. A régiek úgy tartották, a kemence a ház szíve, s rá kell bólintanom. Az. A szíve. Sokat vagyunk körülötte, élvezve a melegét, és olyan emberek is betérnek hozzánk,  akik még sosem jártak nálunk. Csak azért, hogy a kemencét nézzék-simogassák, dicsérjék, szeressék.
Szeretjük mi is, elég jól megtanultuk használni is. Csak ez a kenyérsütés, ez fog ki rajtam. Nem vagyok valami elégedett. Nincs mihez hasonlítsam, sosem ettem igazi, tökéletes kemencés kenyeret, mégis úgy érzem, még nem találtam rá a sajátomra. Valahogy úgy képzelem, ha eljő e tökéletes kenyér, felkiált bennem valami: EZ AZ! és onnantól majd mindig tökéletes lesz. Persze, ez utópia, de mégis reménykedem benne. Eddig mind igen finom volt. Az íze telt, nem-lehet-abbahagyni jellegű. Az állaga kicsit tömör, de omlós, puha. Csak valamiért összeesik, amikor beteszem a kemencébe.
A tömörségen úgy igyekszem enyhíteni, hogy tovább kelesztem. Az összeesés ellen azzal védekezem, hogy eleve a sütőlapáton kelesztem a második kelesztésnél. Kevesebb vizet teszek bele, hogy a tészta "erősebb" legyen, így mondták a mindentudó vénasszonyok. Próbálkozom.
A sok próbálkozásból sok kenyérféleség született már. Az újdonság varázsa és a megszaporodott látogatói létszám miatt azonban még nem tűnik úgy, hogy olcsóbb lenne a kemencés kenyér. Minden másnap elsütögetek két-három kiló lisztet, majd az elkészült pékterméket alapos kóstolásnak vetjük alá, és hirtelen megint nincs kenyerünk. És megint sütök. Ja, és én, aki az elmúlt fél év alatt összesen nem ettem meg egy kiló kenyeret, most nem elhanyagolható mennyiséget fogyasztok belőle. Ja, kérem, minőségellenőrzés, meg ilyenek. Eddig tartom a súlyom, bár szeptember óta egy gramm nem ment le. Még mindig nem vagyok bombázó. Vagyis de, nehézbombázó. Sürgősen rá kell találnom a tökéletes receptre, majd meg kell unnom, különben ott leszek ,ahonnan elindultam :)

Végre, elkészült!

A szülinapomkor írtam arról, hogy kemencét kapok. Nos, csaknem karácsonyi ajándék lett belőle, de végre elkészült.
Beüzemeltük, használjuk és nagyon szeretjük.
Alacsony költségvetéssel dolgoztunk, így az egész nem volt benne 20.000-ft ba. Írd és mondd: húszezerbe sem került. Erre rém büszke vagyok. Az alapanyagokat az udvaron találtuk, meg összekunyeráltuk lomból. Nem egy puccos darab, de szép és nekünk bőven megteszi. Az alja tégla, a púpja hazai cserép meg sós sár, az ajtaja kazánlemez. Lehet, hogy egy menő kemencés vagy kályhás találna rajta kivetnivalót... de tényleg, kit érdekel? Nem is tudom, miért magyarázkodom. Tökéletes! Fűt, süt, látványos...
Persze, vannak hátrányai is:
-Igazából használat közben derült ki, hogy kicsit elszabtuk. Lehetne nagyobb is.
-Meg az is szép elképzelés volt, hogy a konyhában van az ajtaja, és egyszerre fűti a szobát meg a konyhát is, de! 28 éves vagyok, a zuram 33. Nem vagyunk régi és tapasztalt kemencehasználók, szóval még gyakran előfordul, hogy hat köbméter füstöt eregetünk a konyhába, mire begyújtunk, vagy teszünk a tűzre. Ennek is vannak fortélyai, de alakul. Használat közben tudjuk csak kitapasztalni, hát használjuk rendületlenül.
-Elég sok kosszal jár. Mivel nem hasábfával tüzelünk, hanem kimondottan kemencés tűzrevalóval /kukoricaszár, napraforgószár, gallyak, télen majd nád/, sok szmötyi és limlom kerül be a konyhába, lehet takarítani.
-A szmötyivel tüzelés hátránya a rengeteg hamu, amit el kell helyezni. Egyenlőre a kukába tesszük, míg nincs jobb ötlet rá. Én nem is tudom, eleink mi a fenét kezdtek ennyi hamuval? Hová hantolták el a hamvakat :) ?
-Ez nem gázkonvektor. Ezt tervezetten, kitartóan használni kell, itt nincs az, hogy este hazaesel, eltekered a gombot és hopp! meleg van.
Szóval tudatos életmódváltást igényel, ami, bevallom, nincs is ellenemre. Élvezem, fejlődök a témában.
Már sütöttem kenyérlángost, és kenyeret is. Kezdetleges lett, hamvas és csúnyácska, de elbűvölően finom.
És most: befejezem a billentyűszaggatást, beszéljenek a képek:

Kérdezni bátran lehet, szűkre szabott beszámolómból biztos sokminden nem derül ki. De receptet még ne kérjetek, gyerekcipőben jár a sütő tudományom :)

Fény az alagút végén!

Tegnap elkezdtük kiégetni a kemencét. Végre, hivatalosan is lezárult egy folyamat. Nincs több sár és tapasztás, több téglahordás, cseréptörés. Jó, persze még hátra van az ajtó kialakítása meg a meszelés, takarítás. Az sem kevés. De ez a része csaknem kész, és bár most úgy nézek ki mint egy kéményseprő, kezdek újból reménykedni. A zuram elment dolgozni, hála Istennek ilyenkor van munkája, jó sok, mert festő és polihisztor :) , így rám marad a szutykos rész. De kitartok, mert megéri. Füstszauna :). Mivel az ajtó még csak elméletben létezik, korom hátán kosz megint minden. Mégis örülök neki. A púpja szépen szárad, belülről már teljesen kiégett, alakul ez, na   :D

Ez még mindig nem saját kép, de coming soon :)

Padlás- wellness

Kemencét építünk. A saját négy kezünkkel. Fejenként két kézzel, vérrel, verítékkel :) Merthogy: mi a youtube-ról tanultunk meg kemencét építeni. Ez egy alacsony költségvetésű, magas emberi erőforrás igényű projekt. Az erőforrás mi vagyunk, kezdünk kissé megkopni, fáradni. Egyébként minden szükséges lom és rom megtalálható a portán, ami csak kellhet egy kemencéhez, kivéve az ajtót, és a rutint. Ajtót még szerezhetünk, na de a rutin?! Mondanom sem kell, még sosem csináltunk ilyet, ez az első, és ahogy most áll a dolog, az utolsó kemencénk is.
Ugyanis, azt nem mutatják a youtube-on, mi van, ha beomlik a kémény. Márpedig beomlott. Két teljes napig wellnesseztünk a padláson, negyven fokban, százhárom százalékos relatív páratartalomban, a saját poros, sós levünkben, de megérte. Most jó a kémény. Viszont, ami baj, a kémény hibája csak akkor derült ki, amikor elkezdtük kiégetni a kemencét. Mert, ugye akkor látszik, hogy rossz helyen is füstöl, ha be van gyújtva benne. A kemence kiégetésének titka van. Ha elkezded, addig nem fejezheted be, amíg ki nem égett. Ha mégis, akkor a nedves sár hűlés közben deformálódik. Persze úgy nem lehet kéményt javítani, hogy közben dől a füst, tehát a tűz kialudt, a búb kihűlt. Mákunk van, nem horpadt be, "csak" elvált a faltól, tehát most ott füstöl, bent a szobában. Kezdem azt hinni, ez a kemence szívat minket egy cseppet. Persze nem, csak mi vagyunk pelyhes kiscsibék kemenceépítésben.
Ami reményt ad, hogy eddig még sosem adtunk fel semmit. Gondolom most sem fogjuk. Bár kiábrándító volt, hogy szutykosan kevertem a maltert és hordtam fel kis adagokban a padlásra, a zuram meg nyakig kormosan farigcsált és építgetett a nyár legszebb és legforróbb hosszú hétvégéjén. A szomszéd meg közben szülinapos-bográcsost adott elő, decens vendégsereggel, visszafogott kíváncsisággal :) Alig- alig sandítottak fel rám, hogy cipelem a cuccot fel-le. Baromira elfáradtam. Nagyon várom, hogy reggel mehessek dolgozni, talán ott kipihenem magam :)
És a forró padláson, vibráló izmokkal, lihegve a fáradtságtól kidolgoztam egy kicsit szemét hangvételű körlevelet Norbinak, Rékának, Rezsőnek és a többi fittness-wellness-happiness gurunak. Dobják sutba az egész jól felépített, flitteres tudományukat és menjenek minden augusztusban kéményt építeni valakinek. Pont ilyen csinik lesznek, mint most, csak közben csinálnak valami értelmeset is :)

Ma-tegnap :)

Ha ezt a bejegyzést tegnap kezdem, az lett volna a címe: Ma-holnap. Így viszont ma-tegnap lett, és azt is elárulom miért. Ma-tegnap huszonnyolc éves lettem. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek két napig van szülinapjuk, hála a gondos kezeknek, akik elrontották az anyakönyvet. Ma van a szülinapom,  hivatalosan pedig tegnap volt. Jó nekem! És mit kaptam?
-kb. 5 talicska sarat
-kb. 5 talicska maltert
-kb. 200 téglát
-kb. fél köbméter törött üveget
-szénvonót
-2l vízüveget
meg egy óriási dinnyét, benne a bűvös számmal, gyertyából: 28

Talán kicsit furák az ajándékok, de ha hozzáteszem, hogy összebarkácsolva ez az egész cucc kiad majd egy valódi, sárral tapasztott búbos kemencét... boldog szülinapot nekem. Persze a dinnye nem a kemence része, az a torta volt, mert gyümölcsnap, meg diéta, meg önfegyelem és kitartás.
Ha kész lesz, valahogy így fog kinézni az ajándék:

Olyan fotót nem találtam, ami az elejét hűen ábrázolná, de majd ha kész lesz. Már most gyönyörű, pedig még csak az alapja van meg, meg a kémény fele, ajtó még a láthatáron sincs, de kész lesz mire kell. Csak addigra le kell fogyni, de legalább lejjebb, mert kemencés-diétás konyha nem igazán létezik :)