Szösszenetek

90 napos diéta, víz nap, este hét: "Olyan éhes vagyok, hogy már hányingerem van... de legalább már nem is vagyok éhes."

Oriflame Feminelle: Amikor anyukám nyár elején Oriflamezni kezdett, volt nálunk egy termékbemutató. Szikkadtra szagoltuk az orr-nyálkahártyánkat. Minden pampucot magunkra kentünk és untuk a dolgot rendesen. DE! Elhangzott egy fontos, mint kiderült életmentő információ: az intim lemosó mindenre jó. Lehet vele babát fürdetni, zuhanyozni, főleg napégés esetén hatásos. Annyiban kapcsolódik ide, hogy kukoricát törtünk és kórót vágtunk a hétvégén. Akit karmolt már össze a kukorica, tudja milyen kín zuhanyozni utána. De nem a Feminelle-el! És ez itt a reklám helye: a zuhany alatt, sírással küszködve eszembe jutott , ha napégésre jó, erre is jónak kell lennie. És lőn. Minden kínom tovaszállt.

Reflexzóna-masszázs:Ezt csak megjegyzésképpen. Most ezt tanulom, totál felcsigázott. Hasznos, hatásos, érdekes. Hosszútávú céljaim vannak vele, de nem szeretném elkiabálni.

 Eleuthero Ginseng Royal Jelly kapszula: Először ampullában ittuk, de undorító íze van. Mikor rájöttem, hogy van belőle kapszulás is, nagy kő esett le a gyomromról :) Napi 2x1 lenne az adagolása, de én ettől a reggel egytől is pörgök, meg sajnos éhes is vagyok, szóval nem kell kettő, sok lenne. Kapszulában íztelen, és tutira felpörget. Méhpempőt és ginsenget tartalmaz. Erősíti az immunrendszert is. Asszem ez is beválik.

Mára ennyi voltam, tele vagyok tervekkel, ötletekkel, és imádok élni. Remélem, sokáig kitart még szárnyalásom...

Kis kerti atlétika :)

Ma végre enyhült bennem minden neheztelés, nem én fogom megváltani a Világot, és végre az is tudatosulni látszik, erre nincs is szükség. Viszont kertészkedtem, és rém büszke vagyok az eredményre. Egy teljes délutánt igénybe vett, mire kibogoztam, kicsinosítottam és szellős-termékennyé tettem kertünk legatletikusabb lakóját: A Futóparadicsomot. Ez nem olyan, mint a síparadicsom, ez növény, és bájos, és isteni finom. 

Nekünk sosem volt futóparadicsomunk, viszont lett. Talán három tavasszal ezelőtt, egy májusban lépten und nyomon paradicsomok bújtak elő a kertben. Én meg örültem, hogy nem kell palántázni, és meghagytam mind a kétszázat. Volt vele munka, de akkor még nem futott, csak kúszott, visszafogottan. Mostanra anyira elkereszteződött /valamivel, mert sosem volt tényleg koktélparadicsomunk sem, semmi ilyen apró és cuki fajta/, hogy simán lekörözi a méregdrága teszkós fürtös paradicsomot. Nem voltam felkészülve ekkora hajszára, biztos az Olimpia teszi, de idén nagyon beindultak, szóval a támrendszer  /támmadzag/ elég kezdetleges, kevéssé szép, viszont strapabíró. Mutatom:

Egyébként közelről, és szubjektíve, pont olyan, mintha a Bakkertől rendeltem volna, valami puccos dézsás paradicsomként. Az alábbi képen pár tő tök normális paradicsom látható. Persze, a cuki fürtöskék mellet ez nálunk óriásparadicsom kategória.

 És itt van a fürtöskék testvér-sora, még a fodrászolás előtti, elhanyagolt, kusza állapotban.

Lehet, hogy nem nagy szám, de nekem óriási élmény. Még sosem volt ilyen szép a paradicsomom. Egy hátránya van: nagyon apró, meggynyitől az epernyiig változik a mérete, nem épp álom vele a befőzés, de olllllyan finom, hogy csuda. Tegnap a keresztlányommal bevertünk együtt egy fél kilót, meg ugyanannyit haza is vitt, de szerintem már útközben befalatozta. Az anyja szerint ennek a gyereknek semmitől nem fáj a hasa, remélem most is így volt. Előnye viszont számolatlan, nem pusztul ki szélsőséges viszonyok közt sem. Ha nem fodrászolnám, akkor is teremne. Ha véletlenül eltörik valahol a szára, magától meggyógyul, csak nem kell rontani a helyzeten. Vagy ha letörik, holnapra növeszt új hajtást és folytatja, ahol abbahagyta. Egy csoda ez a növény, jövőre mégis több óriást és kevesebb fürtöskét tervezek, mert az apróságokból még csak hat kis üveg ketchup és négy liter paradicsomlé lett. Mondjuk, ha szigorúan számolom, lett még tizenpár üveg padlizsánkrém is az itthoni paradicsom hozzájárulásával, és a kilencvennapos diétát is laposan megtámogatta. Köszönjük, paradicsom.
Egyébként véget ért a kilencven nap, lement tizennégy kiló, mesésen érzem magam, de elfogyott a lendület. Most tartok egy kis szünetet, de végre! itt a szőlő-szezon, szóval lehet, hogy kezdek egy újabb kilencvenet...

Fogyókúráról

A minap hozzászóltam Artmüller Ágnes fogyózós bejegyzéséhez, minek következtében megkért, írjak még majd a fogyókúrámról, és arról hogyan haladok. Úgy gondoltam, megér egy bejegyzést.

Irdatlan- rengeteg túlsúllyal rendelkezem, ez így volt világéletemben. Számszerűsíteni legyen elég csak annyi: háromjegyű számmal jelölném, ha leírnám. Ez az év számomra a nagy ráébredéseké. Többek közt arra is rájöttem, mire ez a nagy páncél, amit a testemen viselek. Megvédett és megerősített. Kisebbrendűségi érzéseimet takargattam vele, szükségem volt rá, hogy erősnek és nagynak lássanak. Volt benne egy kis szerepátvállalás, nagyon szerettem volna azonosulni apukámmal, aki 48 évesen elhunyt, cukorbetegség-magsavérnyomás-agyi infarktus következtében. Ő egy hatalmas és erős, bátor férfi volt, legalábbis én ilyennek láttam. Amikor meghalt, valahogy beleéltem magam az életébe. Mintha általam élne tovább. Hasonlítani akartam hozzá, megoldani azt amit ő nem tudott. Most már nem akarom ezt, meg szeretném mutatni a világnak, milyen szép és nagyszerű vagyok a magam valójában. A munkám is ezt sugallja, körzeti nővér vagyok, és naponta adok életmód tanácsokat a betegeinknek, de hogy is lehetnék hiteles, ha magam sem tudom végrehajtani, megélni a változást. Eljött az ideje, hogy tegyek önmagamért. 

Ehhez először is fel kellett ismernem, nem vagyok felelős sem élőkért, sem holtakért, csakis saját magamért. És magamért egyedül én vagyok a felelős. Amikor el tudtam engedni a magam alkotta láncaimat és terheimet, készen álltam a változásra. Nem egy űrsebesség ez, heti egy kilót fogyok, de ezt bombabiztosan. Mivel sosem voltam ideális súlyban, nincs mihez viszonyítsak, de azt gondolom, heti egy kiló az mégiscsak ötvenkettő egy év alatt :D

És most konkrétan a fogyókúráról. Elég ambivalens a viszonyunk, mert látom, hogy működik, de nem tartom túl fontosnak. Azt hiszem, fogyókúra nélkül is szépen ballagna le a túlsúlyom, de az agyamnak, a tudatos elmémnek szüksége van szabályokra, hogy higgyen. Érthető ez? Szóval azért tartom be ezt a 90 napos diétát, hogy az agyam is fel tudja dolgozni: fogyok, mert diétázom, ez így szabályos, logikus, követhető. Mert azt hiszem, ha nem lennének szabályok, agyam az eltelt 28 év tapasztalata alapján folyamatosan túlsúlyosnak gondolna, és nem értené meg, hogy fogyok. Talán tudatos elmém meg is tudná akadályozni. Remélem nem túl zöldeslila ez a gondolatmenet :D

A diéta amúgy nagyon emberbarát. Minden nap lehet enni zöldséget- gyümölcsöt, van fehérje nap, keményítő, szénhidrát és gyümölcsnap ( a paradicsom is gyümölcs :) ), szóval eszek szinte mindent. Amit kihagytam:
-kenyér
-majonézek, tejfölök, szószok, mártások
-habart- rántott kaják (ezeket keményítővel meg lehetne oldani, de utálok pampucolni vele)
-nasi

Amióta nem eszem kenyeret- 5 hete- SOSEM fáj a hasam. Gyakran voltam puffadt, mindenféle emésztési zavarral, de ez elmúlt. Huh, ez olyan tévésoppos reklámszöveg volt.

Szóval most azt mutatja a mérleg, hogy sok mínusz 5 kiló, de ha ehhez hozzászámolom, hogy sok plusz 15 kiló voltam novemberben, amikor Lőrinc született, ez már rengeteg mínusz 20 kiló. És még van hátra bőven, de az az igazság, hogy élvezem. Imádom a bókokat, 20 kiló azért rendesen meglátszik és a környezetem nem is rest megemlíteni, milyen jól nézek ki. Minden nap ráugrom a mérlegre, digitális és őszinte, de tetszik amit mutat. Heti egyszer centit is mérek, olyan mínusz 4-5 centi a körfogatomban beállt változás. Meg kell mondjam, elégedett vagyok a 90 napossal, csak ajánlani tudom, mert hatékony. Még így is, hogy nem vagyok egy mazochista alkat, és van, hogy beleeszem egy kicsit. Ma pl. zöldségnap van, de a salátámat meg kellett dobnom pár karika Ausztria szalámival. Aki evett már Ausztria szalámit, az tudja mennyire jóóóóó.

Úgy tervezem, több mint 90 nap lesz ez, de év végére szeretnék JÓ NŐ lenni, így, csupa nagybetűvel :)