Idegen Nő

A hétvégén találkoztam egy csaknem teljesen idegen nővel. Valahol mélyen rémlett, hogy már találkoztunk, de akkor nem volt ilyen rettenetes állapotban. Mindig is hormonvezérelt, kiszolgáltatott hárpiának tűnt, aki képes mindentől ordítani-csapkodni, vagy sírni. És egyre rosszabbul van. Tavaly óta nem találkoztunk, szinte el is feledtem létezését, és mondhatom, nem is hiányzott. Most azonban minden korábban ismert jelenetnél mélyebbre ment. Olyan szinten dagonyázott életem poklában, mint még soha. Sajnáltam. Számtalan bocsánatot kértem és kaptam a nevében. Akinek ilyen férfi van az oldalán, mint nekem, az ne merjen panaszkodni! Lehetne sokkal rosszabb, és mégis napról napra meglep: ez egyre jobb. Mármint életem férfija, és a vele való kapcsolatom... a nő pedig elment, szélvész sebesen, vihart és pusztulást hagyva maga után. Elszoktam tőle, és nem is számítottam rá, hogy jönni fog, de mostmár felkészültebb leszek. Huszonnyolc naponta várni fogom, mindaddig míg újra terhes nem leszek. Ő ugyanis a "megfogjönni"-hárpiám.