Hullámok közt

Néha azt hiszem, jól vagyok. Vannak rosszabb napok, és sokkal rosszabbak. Sosem leszek túl rajta?! Annyira szeretlek, hogy azt el sem tudom mondani. Értem én, hogy mi történt és miért, nagyon okos és bölcs tudok lenni. De annyira hiányzol, kisfiam. Olyan nagyon szenvedek, mikor megkérdezik, hogy vagy... hát létezik, hogy valaki még nem tudja, mi történt veled? Vagy csak kíváncsiak? Nem tudom. Tudom, Te nem mész sokra ezzel a nyávogással, amit itt produkálok napok óta. Biztos front van, vagy telihold. Nem, kedden volt telihold. Kiábrándult és fáradt vagyok. Nem találom a helyem. Nehéz énnek lenni mostanában. Nem biztos, hogy jó úton járok, ráadásul amihez nem gyáván állok hozzá, ahhoz lustán. Szánalmas az összkép, na. De ha már leírtam, legalább szembesülök vele... és talán változtatok rajta. Esetleg. Kezd újra elnyelni a pokol, pedig azt hittem, már bezárult mögöttem. Lehet, hogy lengőajtós.