Rajongtam érte. Csodás terhességem volt. Semmi hányinger, undor, fáradtság, fájdalom. Színtiszta szerelmes rajongás nyolc kerek hónapig. Mához két hétre voltam kiírva. Ma két hete, hogy meghalt. Orvosilag nincs rá különösebb magyarázat.
Nem értem az egészet, tényleg nem. Egyetlen magyarázatot találtam rá: odaát, annak idején, mielőtt a történetünk elkezdődött, mi hárman ezt előre megbeszéltük. Aki olvasta a Beszélgetések Istennel c. könyvet, érti, hogy értem. Meg bárki.
Hinni akarok benne. Hinnem kell benne, hogy ez volt a "sorsunk". Semmi jele nem volt, hogy baj van. Itthon hallgattam a szívhangját, észleltem a mozgását, simogattam, szerettem- és az apja is. Rajongásig, szinte földöntúli, végtelen szeretettel. És mégis elment.
Ma megkérdeztem egy gurut, mit gondol erről az egészről. Remélem hamarosan válaszol.
Nagyon fáj a hiánya. Hiszem, hogy jó helyen van, de bárcsak én is vele lehetnék... ha nem itt, akkor ott. Csak együtt lennénk.
"A mindenség egységes. Minden egy. A különbség csak látszat."/Ákos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése