2012. szeptember 1., szombat

Piszkos kis titkaim

Sosem szerettem takarítani... ez mostanában kezd megváltozni, mit ahogy a virágokhoz fűződő viszonyom. Egyik este azon kaptam magam fél tízkor, hogy a teraszon babrálok, locsolgatok és mély-bensőséges párbeszédet folytatok a virágaimmal. Én. Én, aki születetten állatbarát és növényanalfabéta vagyok. Voltam?! Megszerettem őket, na.
Ma pedig megtörtént világom sokmilliomodik csodája: dúdolgatva suvickoltam az ablakot. Jó, ebben Petőfi is közrejátszik, mármint a rádió, de ez mindegy. Dúdolva puceválok. Én. Öregszem.
A dúdolgatás sem változtat viszont a tényen, nem tudok tisztességesen ablakot pucolni. Megcsinálom, egyre inkább nem kényszerből, de nem magasszinten. Igazából annyi történik, hogy amikor már úgy érzem elég karátot és dioptriát csuszatoltam  az üvegre, Ez kész! felkiáltással visszapakolom a függönyöket. Aki szerint nem tökéletes, vegyen fel szemüveget. Vagy vegye le.
Nálunk még sosem fordult elő, hogy a zuram este, hazaérkezvén, felkiáltson: -Nahát, ablakot pucoltál? Csudatiszta!
Inkább így zajlik: (függöny csinosan felrakva, sötételő félárbocon):
-Látod, megpucoltam az ablakot, mennyivel tisztább, ugye?
-... aha ...

Na, lehet velem vitatkozni?

És még itt jegyezném fel, én nem hiszek a vasalásban. Nagyon ritkán vasalok, az már az a pont, amikor a ruha állapota egy részeg kőműves igényeit is alulmúlná. Viszont két dologban hiszek. Az egyik az, hogy anyukám megszán, és kivasal. Ez jó, mert szeret vasalni, és tud is. A másik a teregetés. Ha elég szépen és ügyesen teregetek, nincs szükség vasalásra. ergo, függönyt sem vasalok :D

3 megjegyzés:

  1. Na, ebben is hasonlítunk! :) Nem vagyok nagy takarítós, mert azt vallom, hogy millió értelmesebb dolog van, mint a takarítás, és ez egyszerűen ritkábban fér bele az időmbe, mint kéne. Vasalni sem szeretek, és teregetni sem, de erre már van megoldás: szárítógép. Ha frissen, melegen kiszedem a ruhákat, és összehajtom őket, szinte olyan simák, mintha kivasaltam volna őket. Nagy találmány, örülök, hogy megvettük.

    (Nálunk anyósom szokott vasalni és ablakot pucolni is, valahogy neki inkább szívügye a dolog, mint nekem. Igazán rendes tőle, mert ha rajtam múlna, lehet, hogy nem látnánk ki az ablakon már. :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmmm, lehet, hogy ez korral jár? Akkor még van remény, hogy mi is tündéri anyósok és nagymamik leszünk, olyan kis takarítósok, vasalósok :D Bár elég hihetetlen.

      Törlés