Rengeteg időt töltök a keresztlányaimmal, meg Mackóval, aki egy másik barátnőm 2,5 hónapos kisfia. Elképesztő, mennyire fel tudnak tölteni. Olyan beszólásaik vannak, olyan kis energia-bombák! Imádom őket, mondjuk velem születetten imádom a legtöbb gyereket :) Ha Mackóval vagyok egy-két órát, utána kisimultabb vagyok, mint egy wellness-guru. A csajok meg olyan kis cserfesek, őszinte-igazmondó, mindig ölelésre kész boldogságos kis ajándékok ők! Ma a nyolcévessel fokhagymás bagettet sütünk,délután meg családilag felfaljuk. Szerelmes vagyok. Az életbe.
Tegnap az ötéves nálunk "dolgozott", a kedvesem kertrendezésben volt, széthordták a trágyát, felgyújtották ami nem kell, felnyűtték ami elszáradt. Igaz, hogy Keresztapa kifáradt, már fél kilenckor kinyúlt, de a kislány nagyon élvezte. És jobban haladtak, mintha a zuram egyedül csinálta volna.
Ha nagybeteg, esetleg haldokló páciensünk van a praxisban, mindig el szoktuk mondani: a gyerekeknek pozitív terápiás hatása van. Tévedés, hogy a gyereket meg kell védeni a látványtól, vagy a tudástól. A gyerekek önmaguktól tudnak. Nem hülyék, villámgyorsan átlátják a helyzetet, bármivel kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy körültekintő, szeretetteljes beszélgetésekkel bármire fel lehet és fel is kell őket készíteni. Ha tudják, mi történik, biztonságban érzik magukat. Ha később jönnek rá, hogy valamit elhallgattak előlük, sosem felejtik el a csalódást. Nem hülyék, és igen fejlett az igazságérzetük. Ők is szeretnek biztosat tudni, mert a biztos az biztonságos is.
Amikor meghalt Pötty, feltűnt a rokon gyerekeknek is, hogy babát vártunk, és most nincs baba. Mert okosak. A saját szintjén minddel megbeszéltük, oda-vissza. Nem hazudtunk, nem titkolóztunk, és tessék, egyik sem szenvedett visszafordíthatatlan károsodást. Szerettek beszélni róla, és nekem is jól esett. Itt jön be a terápiás hatás: gyógyultam azáltal, hogy az ő szempontjukból, képszerűen, mágikusan is megpróbáltam feldogozni a fiam halálát.
Végkövetkeztetés: energia hiányos állapotra, betegségre, depresszióra ajánlott gyógymód minőségi időt eltölteni saját gyerekkel, vagy mások gyermekeivel. Várható mellékhatások: katartikus sírás-nevetés, humorérzék fejlődés, végefogyhatatlan gyerekszáj sztorizgatás. Apróbetűs rész következik: a mások gyermekinek szeretgetése, kölcsönzése csak kifejezetten a gyermek és a szülő hozzájárulásával történjen :) Hülyén venné ki magát, ha egy lelombozódott felnőtt elcsípne az utcán egy bármilyen gyereket, terápiázzunk felkiáltással :D
 |
| Nem vagyok nagy fotós, meg a kép is elég kaotikus, és ketten még hiányoznak is róla. Ők az én töltőállomásaim :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése