Angyali

Volt egy időszakom, amikor bizonyos távolságtartással kezeltem az "angyal" kifejezést. Magát a fogalmat. A kisfiam halálakor mindenki azt mondta, angyal lett, senki sem merte kimondani, meghalt, így nekem az angyal egy visszás érzéseket kiváltó, felkavaró fogalommá vált.
Persze ezt is helyreraktam, bár némelyek szerint nem a megfelelő helyre. Ezen némelyek szerint épp eléggé hülye elvarázsolt vagyok, nem kéne minden szarral fura dologgal foglalkoznom. Ennek ellenére elolvastam Eckard Strohm könyvét Atlantisz angyalairól, és megfogott. Mi van, ha létezik az angyalok birodalma abban a formában, ahogy Eckard leírja? Akkor az van, hogy megpróbálhatok én is kapcsolatba kerülni velük. Létezik erre angyaltanfolyam is, a Fénykiadó oldalán lehet megtalálni a hiteles tanfolyamot, a többi nekem csak habverés. Mármint a többi angyalos weboldal, kicsit olyan visszaélés jellegűek. Na, a lényeg, hogy a tanfolyamra most nem tudok elmenni, de a könyv amolyan "tanfolyami kézikönyv" is. Hát, én igyekszem megtenni minden ott leírtat, de nem tudok különösebb eredményről beszámolni, Mármint az oda-vissza angyalkommunikációban. Van viszont, ami működik.
A pecsét. Minden angyalnak megvan a maga pecsétje, amolyan hívójele. Kis grafikus ábra ez, olyan ovis-firka féle. Meghatározott színű alapra (mondjuk ez többnyire fehér) meghatározott színű kriksz-kraksz kerül, meghatározott rítus során. Olyan kis megnyugtató, gyertyagyújtós, elmélkedős rituálé ez. Végiggondolod a problémát, segítségül hívod az angyal(oka)t, megrajzolod a pecsétet és elengeded a dolgot. Vagyis van még valami, az áldozat. Áldozatot kell felajánlanod a segítség fejében. Előre.
Ez lehet anyagi áldozat, vagy valamilyen viselkedésbeli, szóbeli, cselekedetbeli - bármi. Én az egyik pecsétemre felajánlottam x összeget (x = csekély, egyenlőre) egy alapítvány javára. Ebben a pecsétben az anyagi biztonságot kértem. Az összeg be van fizetve, és nem mondom, csordogál a pénz de a nagy áttörés még várat magára, bár néha körvonalazódik. A másik pecsétben igazi, valódi, mély és feltétel nélküli szeretet kértem magam és a családom számára. Egymás közt is,  és Isten és magunk közt is. Ez talán kissé furán vagy nyálasan hangzik, de mindegy, nekem jó. Az áldozatom pedig a megengedés. Hagyom megtörténni a dolgokat, nem szólok bele. Semmibe. Senkinek.
Lehet, hogy csak placebo. Lehet, hogy a hozzáállásom változtatásával változni látom az életem. Lehet, hogy pont olyan a holdjárás,ami lehetővé teszi a nyugodtabb, boldogabb családi életet. Ami viszont biztos, béke van. Langyos, néha forró, lassú béke. Összebújós, csendes béke.
A Világot nem változtathatom meg, csak a hozzáállásomat, a világnézetemet. Viszont a világom rám hasonlít, és ha ilyen vagyok most, mint amit látok elégedett vagyok. És ha még az angyalok is segítenek, amit nem tudok bizonyítani, hát jó nekem.