Hát, erről ennyit...

Nem véletlen, hogy nem írtam idén. Szinte megbénította nyelvem-ujjam a titok: új életet kezdek. Öntudatos, boldog és szabad életet, a szeretett férfi oldalán. De új határokkal, új hozzáállással, őszintén és tisztán. Tegnapelőtt végre le mertem írni a titkaim, mert hiányzott, hogy leírjam, és mert úgy éreztem, eljött az ideje.
Tudjátok mit? Az a biztos, ami elmúlt... Mit is írtam tegnapelőtt? "A párom már másfél hónapja elvonón van, az alkohol problémáit kezeli-kezelteti, és remekül halad, azt hiszem." Nos, a párom ebben a pillanatban, szerető családi körben, az öccsével és a sógorával iszik. Szóval erről ennyit. Soha ne kiabáld el a boldogságod :) Vagy, ha megtetted, viseld emelt fővel...
Hogy mi lesz ebből? Ha én azt tudnám, Istenem.

Ez volt a sokadik utolsó esély. A második elvonó. Komolyan azt hiszem, nincs már itt keresnivalóm, és komolyan tudom, mennyire szeretem őt. Már csak az a kérdés, nem volna-e jobb távolról szeretnem? Hisz attól még szerethetek, hogy elmegyek. Olyan cifrán tudnék most ordítani... persze nem teszem. Az egész családja ellenünk szurkolt. Hülyének néztek, mert legyógyszereztetem szegényt, kényszerítem. Mire? Tiszta, őszinte, felelősséggel élt életre? Lehet, hogy ezt tettem, bár nem látom be, hol itt a kényszer. Én erre vágyom, tiszta szívvel megélt, őszinte pillanatokra. Nekem ez a létminimum. Neki mi a vágya? Célja? Van-e egyáltalán bármilyen kilátása? Per pillanat azt sem tudom él-e, hol van, hol tölti az éjszakát.

Amikor Pötty megfogant, nem ivott. De a 12. hétben már igen. Pötty elvesztése azt hiszem, összefüggésben van ezzel a dologgal. Terhesen azt terveztem, lelépek, anyaszállóra megyek és új életet kezdek. Talán, ha megteszem, nem veszítem el a fiam. Talán a fiam mikor megfogant, azt gondolta ideális szülei leszünk, majd látta, hogy nem, és meggondolta magát. Persze, ez hülyeség, mert az ilyet azért előre tisztázza az ember. Nyilván én is előre vállaltam.

Jaj, ez az egész csak annyira bonyolult, amennyire megbonyolítom... Mindenesetre SOHA NE KIABÁLD EL A BOLDOGSÁGOD...