Fogyókúráról

A minap hozzászóltam Artmüller Ágnes fogyózós bejegyzéséhez, minek következtében megkért, írjak még majd a fogyókúrámról, és arról hogyan haladok. Úgy gondoltam, megér egy bejegyzést.

Irdatlan- rengeteg túlsúllyal rendelkezem, ez így volt világéletemben. Számszerűsíteni legyen elég csak annyi: háromjegyű számmal jelölném, ha leírnám. Ez az év számomra a nagy ráébredéseké. Többek közt arra is rájöttem, mire ez a nagy páncél, amit a testemen viselek. Megvédett és megerősített. Kisebbrendűségi érzéseimet takargattam vele, szükségem volt rá, hogy erősnek és nagynak lássanak. Volt benne egy kis szerepátvállalás, nagyon szerettem volna azonosulni apukámmal, aki 48 évesen elhunyt, cukorbetegség-magsavérnyomás-agyi infarktus következtében. Ő egy hatalmas és erős, bátor férfi volt, legalábbis én ilyennek láttam. Amikor meghalt, valahogy beleéltem magam az életébe. Mintha általam élne tovább. Hasonlítani akartam hozzá, megoldani azt amit ő nem tudott. Most már nem akarom ezt, meg szeretném mutatni a világnak, milyen szép és nagyszerű vagyok a magam valójában. A munkám is ezt sugallja, körzeti nővér vagyok, és naponta adok életmód tanácsokat a betegeinknek, de hogy is lehetnék hiteles, ha magam sem tudom végrehajtani, megélni a változást. Eljött az ideje, hogy tegyek önmagamért. 

Ehhez először is fel kellett ismernem, nem vagyok felelős sem élőkért, sem holtakért, csakis saját magamért. És magamért egyedül én vagyok a felelős. Amikor el tudtam engedni a magam alkotta láncaimat és terheimet, készen álltam a változásra. Nem egy űrsebesség ez, heti egy kilót fogyok, de ezt bombabiztosan. Mivel sosem voltam ideális súlyban, nincs mihez viszonyítsak, de azt gondolom, heti egy kiló az mégiscsak ötvenkettő egy év alatt :D

És most konkrétan a fogyókúráról. Elég ambivalens a viszonyunk, mert látom, hogy működik, de nem tartom túl fontosnak. Azt hiszem, fogyókúra nélkül is szépen ballagna le a túlsúlyom, de az agyamnak, a tudatos elmémnek szüksége van szabályokra, hogy higgyen. Érthető ez? Szóval azért tartom be ezt a 90 napos diétát, hogy az agyam is fel tudja dolgozni: fogyok, mert diétázom, ez így szabályos, logikus, követhető. Mert azt hiszem, ha nem lennének szabályok, agyam az eltelt 28 év tapasztalata alapján folyamatosan túlsúlyosnak gondolna, és nem értené meg, hogy fogyok. Talán tudatos elmém meg is tudná akadályozni. Remélem nem túl zöldeslila ez a gondolatmenet :D

A diéta amúgy nagyon emberbarát. Minden nap lehet enni zöldséget- gyümölcsöt, van fehérje nap, keményítő, szénhidrát és gyümölcsnap ( a paradicsom is gyümölcs :) ), szóval eszek szinte mindent. Amit kihagytam:
-kenyér
-majonézek, tejfölök, szószok, mártások
-habart- rántott kaják (ezeket keményítővel meg lehetne oldani, de utálok pampucolni vele)
-nasi

Amióta nem eszem kenyeret- 5 hete- SOSEM fáj a hasam. Gyakran voltam puffadt, mindenféle emésztési zavarral, de ez elmúlt. Huh, ez olyan tévésoppos reklámszöveg volt.

Szóval most azt mutatja a mérleg, hogy sok mínusz 5 kiló, de ha ehhez hozzászámolom, hogy sok plusz 15 kiló voltam novemberben, amikor Lőrinc született, ez már rengeteg mínusz 20 kiló. És még van hátra bőven, de az az igazság, hogy élvezem. Imádom a bókokat, 20 kiló azért rendesen meglátszik és a környezetem nem is rest megemlíteni, milyen jól nézek ki. Minden nap ráugrom a mérlegre, digitális és őszinte, de tetszik amit mutat. Heti egyszer centit is mérek, olyan mínusz 4-5 centi a körfogatomban beállt változás. Meg kell mondjam, elégedett vagyok a 90 napossal, csak ajánlani tudom, mert hatékony. Még így is, hogy nem vagyok egy mazochista alkat, és van, hogy beleeszem egy kicsit. Ma pl. zöldségnap van, de a salátámat meg kellett dobnom pár karika Ausztria szalámival. Aki evett már Ausztria szalámit, az tudja mennyire jóóóóó.

Úgy tervezem, több mint 90 nap lesz ez, de év végére szeretnék JÓ NŐ lenni, így, csupa nagybetűvel :)