Hol voltam én eddig?

Fel sem tűnt, milyen rég nem írtam ide... hiába, no, fontos és elfoglalt ember vagyok :)

Ott a reflexológia, a nagy szerelem. Egyenlőre csak itthon tanulom, magánszorgalomból, meg a családon kísérletezek, de úgy néz ki, beválik. A zuramnak kb. egy hónapja fáj a háta, néha elég komolyan beáll. Ha masszírozom a gerincének megfelelő reflexpontokat, állítása szerint pont olyan, mintha a gerincét közvetlenül nyomkodnám. Élvezi, és gyakran belealszik. Teljesen ellazul masszázs közben, pedig nehezen megy neki a lazítás.
Emellett rengeteget dolgozom, bent a rendelőben is egyre több a munka, valahogy ez az őszi időszak nehezen megy az emberiségnek. Nem csak megfázások, mindenből több van. Többen kerülnek kórházba, magasabb a halálozás, több a sérülés. Mintha a nyarat mindenki lustán végigülte volna, üres volt két hónapig a rendelő. Most meg?! Mintha nem csak iskolakezdés, lenne, az ősz a orvoshoz járás ideje is... Amikor nem a rendelőben vagyok, többnyire akkor is találok valami kis munkát. Sokat járunk napszámba, főleg hétvégén. Bár múlt héten szabadságon voltam, szóval logikus, hogy a hétből öt napot a napraforgó-táblán töltöttem :) Úgy ki vagyok fáradva, vagyis voltam még reggel, hogy követeltem a zuramtól, törölje el a hétfőt, egyszer és mindenkorra!
Mostanra kezdem összeszedni magam, bár nehéz, mert víz napot tartok. Amíg dolgoztunk a napraforgóban, nem igazán tartottam diétát. Nem nagyon maradtam volna életben, azt hiszem :)
Azelőtti héten anyósom kórházba kerül, az is egy szép sztori. Bekerült hirtelen erős fejfájással, ami ugyan elmúlt, de senki sem tudta megmondani mitől jött egyáltalán. Engem már nem is érdekel. Olyan fura érzésem van az orvosokkal kapcsolatban. Tudnak egymás létezéséről, de nem ismerik el a másik szakma létjogosultságát. A leletek pedig, mintha kellemetlen ismerősök inkább mogorva hangvételű, de azért kellőképp személytelen levelezése lenne. Anyósom szeptember 30-án került be először, majd még három nap alatt négyszer, mire felvették a kórházba. Bent maradt négy napig, ezalatt lett négy diagnózisa, de végül is javult az állapota, minden orvosi törekvés ellenére. Majd hazajött, itthon lett még két diagnózisa, közel tízezret hagyott a patikában, és szedi is a gyógyszereit, ennek ellenére napról napra valóban jobban van. Tehát a hatból, amire kezelik, valami csak okozhatta a panaszait, de melyik?! Mindegy is. A lényeg, hogy pár napig nálunk aludt. Annyira szokatlan volt. Nem sok vizet zavart, szinte csak evett, pihent, szedte a gyógyszereit. A fürdésnél kicsit segítenem kellett, meg lámpáztam Bioptronnal, és ennyi. Mégis, nehezen viseltem, hogy gondoskodnom kell valakiről, még ha alapszinten is. Szeretem anyósom, de hosszútávon nagyon idegesítene, ha vele, vagy bárkivel együtt kéne laknom.
Érdekes, mert kicsit autistának tartom magam a párom családjához képest. Náluk természetes, hogy sokan együtt laknak, bárki helyettesíthető bárkivel, és senkinek sincs igénye magánéletre. Vagyis nem olyan szinten, mint nekem. Szeretek egyedül lenni, elvonulni, olvasgatni, pihenni. Szeretem magam, és jó nekem velem kettesben. Ők pedig olyan "mindegy, csak valami szóljon" fajták. Mindig dumál valaki, vagy megy a tévé, ami nálunk egy éve be sem volt kapcsolva, csak most, mikor itt aludt anyósom.
Most azonban letelt a szabim, anyósom is hazament, az élet visszaállt a szokásos üzemmódba. Változatlanul sok dolgom van. Most birsalmát szeretnék befőzni, meg csirkebogyót, mert eddig az idei év elég gyenge volt. Ez a sivatagos időjárás nem tett jót a kamratöltési terveimnek, szóval lenne még mit bepótolnom. Aztán venni kéne egy szép hízót is, azt levágni és belehajtogatni a fagyasztóba... Vannak tervek, no. Majd jövök :)